Egy féltreértelmezett, alábecsült és elfeledett nyomelem – A JÓD

Oszlassuk el a tévhiteket végre!

Az évszázadok óta természetes gyógymódként használt jódot a 20. század közepén egy téves kutatás miatt szó szerint kiirtják az orvostudományból és száműzik az alap élelmiszerekből. Ezzel párhuzamosan modern világunk egyre több káros anyaggal terheli a szervezetünket, súlyos hiányállapotokat okozva ezzel. 

Ma már számos kutatási eredmény, szakmai publikáció áll rendelkezésre, ill. tudományos alapokon működő jód-mozgalmak tagjainak pozitív tapasztalatai támasztják alá a (elsősorban milligrammos) jódpótlás létjogosultságát.

Most álljon itt néhány bevezető gondolat, információ a jódpótlásról, ami elsősorban a figyelmed felkeltését hivatott megcélozni, a téma rendkívül terjedelmes, összetett mivolta miatt, a teljesség igénye nélkül. 

MI A JÓD?

A jód egy olyan esszenciális, a szervezet számára nélkülözhetetlen elem, mely számtalan élettani folyamatban vesz részt. Legismertebb a jódnak a pajzsmirigy hormonok szintézisében betöltött szerepe. 

Azonban jódra NEM csak a pajzsmirigyünknek van szüksége! 

JÓD ≠ PAJZSMIRIGY! 

Manapság sajnos az él a köztudatban a jódról- fertőtlenítő hatásán túl – , hogy csupán a pajzsmirigynek van szüksége rá, és neki is csak egy minimális, napi 100-200 µg (0,1-0,2 mg) mennyiségben, pedig ez egy hatalmas tévhit. 

MELY SZERVEINK IGÉNYLIK MÉG A JÓDOT?

Valójában az összes sejtünk igényli és használja a jódot – ill. használná, ha elegendő mennyiségben vinnénk be -, különös tekintettel a következőkre:  

  • belső és külső elválasztású mirigyek
  • hasnyálmirigy, a hormonrendszer endokrin mirigyei,
  • könny-, nyál-, izzadságmirigyek stb. (minden váladéktermelő mirigy)
  • reproduktív szervek: mellek, petefészkek, méh, férfiaknál prosztata, herék 
  • immunrendszer
  • szív és harántcsíkolt izmok
  • a teljes gyomor-bél traktus
  • idegrendszer

Amennyiben alacsony a jódbevitel, ezek a szervek elkezdenek egymással versenyezni, és mindig lesz, amelyikük nem kapja meg az optimális működéshez szükséges jódadagokat, így képtelen lesz hosszú távon ellátni funkcióját és megőrizni egészséges szöveti felépítését. Előbb-utóbb megjelennek a rendellenességek az érintett területeken.

HONNAN TUDHATOD, HOGY VAN -E JÓDHIÁNYOD?

Alap esetben a pajzsmirigyé az elsőbbség a bevitt jódra, mert az élethez nélkülözhetetlen hormonokat termel. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ha már ő is bejelez, hogy baj van, akkor az összes többi jódigényes szerved már évek, akár évtizedek óta éhezik!!

Tehát nem lehet azzal érvelni, hogy nekem biztosan nincs jódhiányom, mert nincs problémám a pajzsmirigyemmel.  

A tengerektől távolodva egyre kevesebb található belőle a talajban, így az abban termő növényekben is alig-alig van. A Kárpát-medence kimondottan jódhiányos területnek számít! Tehát, ha csak célzottan nem szedsz milligrammos (nem mikrogrammos!!) jód adagokat, akkor borítékolható, hogy jódhiányod van!

A jód elengedhetetlen a magzati fejlődéshez, különösen az idegrendszer a kiépüléséhez, de ugyanígy gyermek- és serdülőkorban is elemi fontosságú a megfelelő jódellátottság. 

Kiváltképp lányoknál, amikor megindul a mellek, petefészkek átalakulása, mivel ezek igen jódigényes szövetek. Előfordulhat, hogy ilyenkor a mell lopja el a pajzsmirigy elől azt a kevéske jódot, amit valaki a szervezetébe bevisz, ezzel pajzsmirigy-problémákat okozva. A jódhiány az immunrendszerünk működését is aláássa, vissza-visszatérő fertőzések jelentkezhetnek. 

MELYEK AZOK A BETEGSÉGEK, AMELYEK KÓROS JÓDHIÁNYRA UTALNAK?

  • fibrocisztás emlőbetegség
  • méhmióma
  • migrén
  • pajzsmirigybetegségek
  • pajzsmirigybetegségek
  • prosztataproblémák

MIRE JÓ MÉG A JÓD?

-A jód élénkké teszi az idegrendszert, míg a bróm letompítja azt, leszedálja az embert, az illető érdektelenné, motiválatlanná, belenyugvóvá, manipulálhatóvá válik. 

-A jód egyéb anyagokkal együtt (pl. szelén) a normál szövetstruktúra felépítésén és fenntartásán szorgoskodik, apoptotikus hatással rendelkezik, azaz programozott módon segíti a pusztulásra ítélt hibás sejtek halálát, megakadályozva ezzel azok kontrollálatlan elburjánzását (rákos daganatok). 

-Egyszerre képes oxidánsként és antioxidánsként is működni a testünkben. Ez a kettős viselkedés teszi olyan hatékony eszközzé. Tudni kell ugyanis, hogy az egészség egyik fontosabb ismérve az antioxidánsok és oxidánsok közti egyensúly a szervezetben. A jód képes ezt a harmóniát csodálatos módon támogatni. 

MIBEN VAN JÓD?

Jódot nem feltétlenül szedni kell, hanem bevinni. Ez persze a többi esszenciális tápanyagra is igaz, a jód esetében viszont különösen nagy gondban vagyunk, ha „meg akarjuk enni”, mivel alig-alig van benne mindennapi ételeinkben. Jellemzően a tengeri algák, ill. kisebb mennyiségben az ottani halak, kagylók, rákok tartalmaznak jódot. A (jódozatlan) tengeri sóban viszont nincsen jód! Viszont ha megfelelő mennyiségben szeretnénk ezekből az élelmiszerekből jódot pótolni, akkor legalább olyan mennyiségben és olyan tisztaságú algákat kellene fogyasztanunk, mint ahogy azt a japánok teszik. Erre sajnos sem a környezetünk, sem az életvitelünk nem alkalmas (rááadásul a legtöbb ember nem szívesen rágcsál napi többször alga lapot :-)) Az alga készítmények továbbra sem alkalmasak jódpótlásra!

Ezért mi táplálék-kiegészítőként tudjuk bevinni a jódot, tudatos módon, ha a megfelelő dózisú és kiszámítható adagolás a cél. 

MIÉRT NEM MONDJA AKKOR AZ ORVOSOM, HOGY SZEDJEK JÓDOT (vagy ne adj isten, még el is tilt tőle!)?

Az, hogy ez az értékes tudás és tapasztalat mára nagyrészt elfelejtődött, a múlt században bekövetkezett szerencsétlen események sorozatának „köszönhető”. A legmeghatározóbb ezek közül egy 1948-as állatkísérlet volt, melynek során a kutatók (Wolff és Chaikoff, Kaliforniai Egyetem, Berkely USA) azt vizsgálták, hogyan reagál a patkányok pajzsmirigye a növekvő jódbeviteli adagokra. Az eredményeket – mint utóbb kiderült – sajnos hibásan értelmezték, így azt a következtetést vonták le, hogy a jód nagy dózisban megzavarja a pajzsmirigy működését és leállítja azt, ezért kerülni kell, mert „veszélyes, ha sok”. A milligramm mennyiségeket egyértelműen problémásnak minősítették. Hiába mondott ez ellent a jódpótlással szerzett több mint 100 éves pozitív klinikai tapasztalatoknak és a japánok évszázadokon keresztül bevált jódfogyasztásának, a fenti kutatópáros olyan jó reputációjú folyóiratokban és fórumkon publikálta nézeteit, és olyan sokan kezdték el azt idézgetni és sorozatosan meghivatkozni, hogy az utána következő évtizedekben teljesen elterjedt ez a hibás, mára már meg is cáfolt tézis. A jódot kiírták az orvosi tankönyvekből és kivonták élelmiszereinkből, „nehogy túl sok legyen”. Az elmúlt 70 évben legalább három generációnyi orvostanhallgató jött ki az egyetemekről úgy, hogy megtanulta, mi az a Wolff-Chaikoff hatás, és azt később már nem is kérdőjelezte meg.

Mi miatt állandósult ez a félreértés? Az 1950-es évek végétől rohamos fejlődésnek indult a gyógyszeripar, megjelentek a modern antibiotikumok. A jód régimódinak tűnt, senki sem kutatta tovább. Mivel olcsó és szabadalommal nem védhető anyagról volt és van szó, anyagilag sem állt senkinek sem érdekében a jódkutatás, ha komoly profitra akart szert tenni… (Ez ma is érvényes.) 

Ezzel párhuzamosan, az 1970-es évektől a vegyipar fejlődésével környezetünkben nagy számban jelentek meg olyan, a jóddal kémiailag rokon, de toxikus hatású anyagok, melyek versengenek vele, jódhiány esetén pedig hajlamosak elfoglalni a helyét, előidézve ill. súlyosbítva ezzel a hiányát. Ilyenek a teljesség igénye nélkül a brómozott égésgátlók, melyek mindenhol körülvesznek minket (bútorok, szőnyegek, textilek, használati tárgyak, új autó utastere), a bróm- ill. fluortartalmú gyógyszerek, az ivóvíz és uszodák vizének fertőtlenítésére használt aktív klór ill. brómvegyületek, de az egyes egyéb klórszármazékok is (pl. tűzijátékokból, rakétaüzemanyagból felszabaduló perklorát), vagy akár a fluoridok (fogkrémek, ásványvizek, „gyógyvizek” stb.) Emiatt a toxikus halogénterhelés miatt ma fokozottabb a jódigényünk, mint régen. 

Akkor nem elég a mostani ajánlás, a napi 100-200 µg (= 0,1-0,2 mg)? 

A fenti félreértés-sorozat miatt a ma elterjedt jódbeviteli ajánlások (RDA) igen alacsonyak. Az emberek nem tudják, mik azok az optimális mennyiségek, melyekkel valamennyi jódigényes szervünk szükségleteit le lehetne fedni, s amit régen, a jód aranykorában, általános jódpótlási céllal az orvosok is nagy sikerrel használtak, 0,1-0,3 ml 5%-os Lugololdatot írva fel pácienseiknek. Dédszüleink közül is többen még ismerték a Lugol-féle jódot! A 100-200 µg (ennyi van a gyógyszertári kálium-jodid tablettákban, a multivitaminokban és a kék színű, kis koncentrációjú jódkészítményekben) csupán a golyva és a kreténizmus megelőzésére kitalált legminimálisabb mennyiség, és köszönőviszonyban sincs az ideális működéshez szükséges jódadagokkal. Hiszen az életben maradáshoz ill. durva kórképek elkerüléséhez szükséges mennyiség sosem egyenlő az optimális adagolással! 

Az úttörő jóddoktorok kutatómunkájának hála a közelmúltban kiderült, hogy az RDA (150 µg) legalább két nagyságrenddel kisebb azoknál a mennyiségeknél (12-50 mg), amikre ma testünk valamennyi jódigényes szervének szüksége lenne az optimális működéshez. Magyarul kb. század annyi jódot viszünk be, mint amennyi ideális lenne!  

MILYEN KÉSZÍTMÉNYEK ALKALMASAK JÓDPÓTLÁSRA?

Erre a szervetlen, nem radioaktív jódot tartalmazó, nagy tisztaságú, koncentrált és komplex készítmények alkalmasak, mint pl. Lugol oldat, Iodoral.

MENNYI JÓDOT SZEDJÜNK TEHÁT?

Azt azért érdemes leszögeznünk, hogy ez nem úgy működik, hogy elolvasod ezt a cikket és holnaptól belecsapsz a milligrammos jódpótlásba. Gondosan összeállított előkészítő protokoll, jódpótlást megelőző egészségügyi vizsgálatok (labor, UH, egyebek..) kellenek a kontraindikációk(ellenjavallatok) kizárása érdekében. 

Ilyen kizáró okok lehetnek egyes bélrendszeri diszfunkciók,súlyos mellékvese kifáradás, vashiány, anémia, egyes máj és vesebetegségek. Ezen tényezők orvoslása után, lehet csak elkezdeni a jódprotokollt. Autonóm adenóma (forró göb), illetve strúma ovarii (petefészek strúma) esetén abszolút ellenjavallt bármiféle jód szedése. Ezek egyébként igen ritka betegségek.

Megfelelően előkészített protokoll után…

Lehet, hogy ez elsőre meglepően fog hangzani, de „sok” jódot szedni biztonságosabb, mint túl keveset. A kutatások szerint az RDA-érték (150 µg) kb. 100x-osa felett (12-15mg) kezd el ugyanis bizonyítottan érvényesülni a jódnak egy páratlan előnyöket rejtő és egyben plusz védelmet nyújtó „bónusz” hatása: esszenciális zsírsavakkal alkot vegyületeket (jódozott lipidek, pl. delta-jodolakton), melyek igen áldásos anyagok, erős gyulladásgátlók, emellett daganatellenes hatással is rendelkeznek. De csak akkor képződnek, ha elegendő jód áll a szervezet rendelkezésére, vagyis a bevitt mennyiségeket nem használta el teljesen a sok kiéhezett jódigényes szervünk és a toxikus halogenidek méregtelenítése! Ezért ajánlja a protokoll a napi minimum 2 cseppet az 5%-os Lugol-oldatból, ami 12-15 mg, s ezért 12,5 mg a minimális kiszerelés az Iodoralból is (tabletta formájú Lugol-oldat). Az RDA, azaz a néhány száz µg és annak 100x-osa (12-15 mg) közti sáv a jódpótlásban a „senki földje”, nem ajánlott ott hosszabb ideig tartózkodni. 

Mi sem csupán belelkesedésből, hirtelen felindulásból kezdtünk el jódot szedni. A pozitív hozzáállás fontos, de lényeges az is, hogy megértsük jódpótlásban úttörő szakemberek által a ma emberének kidolgozott protokoll összefüggéseit, és a jódot (a többi kofaktorral) felelősségteljesen, fegyelmezetten kezdjük el, az ajánlott előzetes és követő vizsgálatokkal megtámogatva. Így nem veszélyes, sőt, igen csak áldásos a jód! 

HOL TALÁLOK ERRŐL TÖBB INFORMÁCIÓT? 

További információ: Jódpótlás tudományos alapokon csoport: https://www.facebook.com/groups/palejod/ Internetes platform (pilot projekt): https://www.gyogyitojod.hu/

Ha pedig szakmai segítségre, némi eligazításra lenne szükséged, vagy úgy érzed hogy elvesztél a jódpótlási tanácsok útvesztőjében, keress bizalommal, segítek eligazodni! 🙂

Nagy-Rigó Anita 

Funkcionális táplálkozási tanácsadó,

Természetgyógyász

Jódpótlás Tudományos Alapokon szakértő

Mennyire tetszett?

Klikk a csillagra